Erdőszemű

A színpad melletti öltözőbe vonult el a pilóta, végig nézett a ruházatán, lesöprögette magáról a láthatatlan porszemeket, mintha szabadulni akart volna a benne lévő, ránehezedő nyomástól.
Alig várta, hogy túl legyen ezen a közönségtalálkozón, ami terhére volt, de meg kellett adni az alkalmat annak, hogy összegyűljön a pénz a következő expedícióra.
Egy nő nyitott be halkan kopogva, és odament a férfihoz kezet nyújtva, bemutatkozott.
Puha, kis meleg keze van, gondolta, és mély barna szemében rajongást fedezett fel. De nem, nem is csak rajongást látott meg.
Amíg hallgatta a lágy hangon előadott mondókáját, a szeme fogva tartotta és egyre mélyebbre vonzotta a tekintetét. Belemerülve a szemlélésbe meglátta, hogy barna fatörzsek, ága bontakoznak ki előtte, amit gyönyörű zöld lomb borít, és ő be akar lépni ebbe az erdőbe. Fel sem tűnt neki, hogy máris azt látja maga körül, ahova vágyott az előbb, abba az erdőbe, amit a lány szemében felfedezett.
Egyszerre erdőzsongással telt meg a világ, ahova lépett, levelek suhogása, madarak éneke, bogarak neszezése. A fák közt avar illat terjengett, teli a lehullott fenyők tűleveleivel és kicsit arrébb a gesztenyefák tenyeres leveleivel.
Csobogást hallott, ahogy arrébb botorkált ámulatba révedve. Az erdőben a kövek közt egy kis patakocskát fedezett fel. Sebesen rohant a víz lefelé a hegyoldalról, kimosva a kövek közti puha talajt, medred vájva magának.
Amint közeledett a patak felé, madarak röppentek fel halk surrogással, és a tücskök is elhallgattak, amikor megroppant a lába alatt néhány ág.
A patakparton egy kis ház állt, neki éppen a derekáig ért a kémény magassága. Roppant meglepődött ezen a parányi házikón. De még nagyobb meglepetése volt, amint szétnézett a patakparton. Tündérek és koboldok kerültek elő nagy csendben, és az apróságok szemei rászegeződtek.
A pilóta sem tudott megszólalni a néma tekintetektől, csak állt megkövülten. Akkor eszmélt fel, amikor távolról énekszót hallott. Valahogy ismerős volt neki ez a hangszín, már hallotta valahol, és ettől még jobban kijózanodott.
Hamarosan megjelent az éneklő tündér is, egy csomó állatkával kísérve, akik vonultak utána, mint egy esküvői díszkíséret.
Nézte a kis csodát, ahogy vígan odalibeg hozzá, és körbe röpköd örömében, majd felemelkedett a kis tündér és az arca körül repdesett a szárnyaival, csiklandós levegőt keverve.
Nem bírta sokáig nevetés nélkül, finoman terelgetni kezdte a kis repülő tündért a tenyerére. Ő engedelmes belesimult, és mosolyogva pislogott a pilóta felé, kíváncsian szemlélte, mit keres itt az álmaiból előlépett kék szemű óriás?
Hirtelen becsukódott és elfordult ez a világ előle, csak a nő hátát látta, amint lassan behúzza maga mögött az ajtót.
Leült, és kábultan ütögette a fejét, ébredj már fel, gondolta, nem igaz, hogy csak álmodtad, az erdő illatát még mindig itt érzed, és a tenyereden a kis puha terhet.
Felpattant és utána rohant az erdőszeműnek, de senkit nem talált a folyosón.
Nem tehetett mást, megindult a színfalak mögé.