Joe kobold már nagyon várta a tavasz jöttét. Nem tudta elképzelni, mi történhetett a Tavasztündérrel. Hiába kukucskált bele a távcsövébe, csak annyit látott, hogy a tündér még mindig alszik.

Kérdezgette a fákat, madarakat, a fűszálakat...Egy kis csiga hozta a hírt, hogy a gonosz boszorkány nem akarja, hogy napsütéses szép idő legyen, ezért álomport szórt szét, s így a kis tündér nem tud felkelni. Koboldunk törte a fejét mit tegyen. Hogyan tudná felébreszteni a Tavasztündért?

Szólt a kis- manóknak, hogy segítsenek neki. Közösen tervet eszeltek ki, hogy járhatnak túl a boszorka eszén, hogy ébreszthetnék fel az alvó tündérkét. A manók minden állatnak, madárnak, virágnak szóltak, hogy segítsenek. A madarak mind-mind dalra fakadtak. A virágok illatozni kezdtek, a fák zörgették ágaikat. Az apró manók tavaszi dalokat énekeltek.

A nagy zene-bonára a Nap is kikukucskált a felhők mögül. Először csak gyengén, majd egyre erősebben sütött. A fák zöldülni kezdtek, a fűszálak is erőre kaptak. S lássatok csudát! A Tavasztündér ébredezni kezdett. Nyújtózkodott, kidörzsölte a szeméből az álomport. -Hú, de jót aludtam! Ahogy kinézett a palotája ablakán látta, hallotta, hogy mindenki énekel, lármázik.

A kis csiga mesélte el neki, hogy mi történt.

Tüstént munkához látott a kis tündér. Varázspálcájával suhintott egyet, minden fa, bokor zöldbe borult. Kibújtak a tavaszi virágok, visszatértek a költöző madarak, hangos csivitelésbe, kelepelésbe kezdtek. A virágok úgy illatoztak, hogy ezt már a gonosz boszorkány végképp nem tűrhette, és elviharzott mérgesen rázva az öklét.

A Tavasztündér csilingelve kacagott, amit Mathyr kobold is meghallott a palotájában.Belekukkantott a távcsövébe, s látta minden úgy van, ahogy kell.

Tavasz köszöntött a földre, az emberek is jókedvűen indultak a dolgukra. A csúnya, rossz idő eltűnt.

Beköszöntött a tavasz.

Szederke, Csí, Amerika, Lí, Mathyr, Joe,Jeefo, Skyppy gyertek ti is tartsatok velem!:)