Nehéz egy témát légüres térben kibontani, mindent a legelejéről indítani. Umberto Eco szerint „más szerzőből kiindulni akkor sem megalázó, ha zsenik vagyunk, sőt különösképpen akkor nem az. Már csak azért sem, mert egy korábbi szerzőből kiindulni nem jelenti azt, hogy imádnunk, bálványoznunk kell őt, hogy meg kell esküdnünk a szavaira.” Félreértés ne essék, korántsem tartom magam zseninek, de úgy gondoltam, hogy Babits Mihály szavai többet elárulnak, mint amit én magamtól írhattam volna, hogy mit érzek a most megjelenő könyvemmel kapcsolatban.
Először is hadd köszönjem meg mindenkinek, aki segített nekem abban, hogy ez a könyv elkészüljön. Nélkülük nem sikerült volna. Külön köszönetet érdemel Lí, aki szívét lelkét beleadta, nélküle biztosra vehetem, hogy ez a könyv nem jelent volna meg a közeljövőben. Továbbá szeretném még kiemelni Skyppy-t, akinek szívhez szóló ajánlása, talán sokakat arra indít, hogy elolvassák a könyvem. (többieket nem emelem ki, de nekik is köszönöm)
Jó érzéssel tölt el a könyv megjelenése. Most, amikor éveim száma épphogy meghaladta a 23-at, úgy érzem tettem valamit, ami nem csak rólam szól, ami gondolatokat ébreszthet olyan emberekben, akik tenni képesek. Ha csak egy csöpp szelete is megvalósul azoknak a dolgoknak, amit én a novelláimban megírtam, akkor már többet értem el, mint amiről valaha is álmodni mertem volna. Lehet, hogy ez csak egy egyszerű könyv, de lehet, hogy valaki számára majd egy új és szebb jövőt hozó reménycsíra.
Ezt az alkalmat használom fel arra is, hogy előre megköszönjem mindazon embereknek, akik majd pénzt áldoznak arra, hogy ezt a könyvet a kezükben tarthassák, hogy magukénak mondhassák. Köszönöm. Itt szeretném elmondani azt is, hogy a bevétel egy részét egy afrikai önkéntesekkel foglalkozó alapítványnak fogom felajánlani, hiszen számomra legkedvesebb novelláim (Az ember ébredése és a De te fabula narratur) az önkéntesek meséi, élményei nélkül el sem készülhettek volna. Tisztelem és becsülöm őket.