2010.01.10.
...sorry , hogy nem a történetet folytatom, de napok óta motoszkál bennem ....
A madár
Ziza szeretett a hátsó teraszon üldögélni. Olvasgatni, süttetni arcát a nappal. Mellette a kutyája, elnyúlva élvezte a gazdája közellétét, a nyugalmat. Ziza elszundikált, majd félálomban furcsa érzése támadt, mintha nézné valaki. Kinyitotta a szemét és észrevette a madarat. A lábánál állt és félrehajtott fejjel őt nézte. A madár érdeklődve, pislogva szemlélte Zizát, majd a fel sem ébredő kutyára pillogott.
Zizi fütyörészett a madárnak, szólongatta. Az nagybátran közelebb jött, szemlélődött, totyogott, majd amikor Ziza felé nyújtotta a kezét ,elröppent.
Másnap Ziza arra lett figyelmes hogy valami érdekes zajt hall az ablakból. A madár volt. A párkányon üldögélt és a csőrét az üveghez dörzsölte. Maradt egy darabig, majd megint elröppent. Ziza madáreledelt vásárolt, kitette a párkányra, a madár pedig jött és csipegetett. Kezdtek összebarátkozni. Egyre több időt töltött a madár az ablakban, majd egy napon betotyogott a nyitott ajtón az előszobába. Áldogállt,nézgelődött. Ziza mellé lépett és a tenyerét nyújtotta, ami tele volt eledellel. A madár Ziza tenyerébe mászott, válogatott a magok között, evett. Majd napról-napra bátrabb volt. Felmászott Ziza karjára,onnan a vállára. Ott ücsürgött . Figyelmét lekötötte Ziza fülbevalója csipkedte, húzkodta. Csillogó , apró szemével Zizára nevetett.
Összebarátkoztak. Ziza és a madár.
Mindig volt kint eledel és víz. Így ment ez hetekig.
Aztán a madár nem jött többet. Ziza hiába várta... Talán más gazdát keresett...
p.s.: kerestem a képet, ahol a madár a karomon ül, de nem találom((((, egy szarka volt....tündéri madár, barátságos...sosem jött többet...
