Mesepatak

2010.01.12.

Amerika írta

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy aprócska kis Tündér-társulás. Békésen éldegéltek a tündérek virágos, illatos, madárdalos erdejében.
Napközben ugyan mindenki elrepült hosszabb-rövidebb időre, hiszen a tündéreknek, koboldoknak is vannak feladataik, de éjjel mindenki haza tért.
Szerepelni kellett a tündérmesékben, álmot hinteni az álmatlan gyermekek szemére, elvarázsolni az ici-pici tejfogakat a kispárnák alól. Így hát volt közöttük álommanó, fogtündér, de még tökhintót varázsló tündér is.
Az egyik este óriási riadalom támadt meseország színpadán. Lí tündér nem tudott eljönni, elpróbálni a Csipkerózsikát. Egy óra múlva mindenki értesült, hogy megbetegedett. Ezért Skyppy tündérnek kellett helyette beugrani, ő viszont ezért nem tudott elszállni két kislányhoz, akiknek aznap esett ki egy-egy tejfoga. Megbízta Szederke tündért, hogy repüljön már el értük, és hagyjon valami kedves meglepetést az éjjeliszekrényükön a fogak helyett. Szederkének viszont aznap jelenése volt egy álmatlan kisfiúnál, aki már napok óta alig aludt és nyűgös éjszakákat okozott ezzel a szüleinek. Ő Csí tündérnek és Spring tündéreken küldött egy SMS-t, hogy segítsék már ki a bajból.
Amerika tündérnek az jutott az eszébe, hogy megkéri a két manót, keressék meg még ma este a”Betegek gyógyító forrását „és hozzanak egy jó nagy kancsóval a vizéből, s mikor minden tündér már elvégezte a napi feladatát, elvágtatnak a kis beteg Lí tündérhez. Mert el kell mesélnem nektek, ennek a víznek csak akkor van varázsereje, ha az egész társulat együtt viszi, és együtt kívánnak hozzá jó egészséget, természetesen varázsszavak kíséretében.
Mikor éjfélt ütött az óra, a tündérek, koboldok mind megérkeztek hiánytalanul. Nagyon fáradtak voltak, az aznapi munka és persze a helyettesítés nagyon kimerítette őket, de most senki sem gondolt magára.
- Siessünk- ajánlotta egyikük, és már suhintott is a varázspálcájával. Egyik tündér a hóna alá kapta a láthatatlan kancsót, és útnak indultak. Páran a kocsin foglaltak helyet, néhányan repülve kísérték társaikat. Még úton vannak. Nemsokára Lí tündér ablaka alá érnek, hogy megitassák
őt a „Betegeket gyógyító csodaforrás” vízével.


Skyppy folytatása:

Felkerekedett hát a kis csapat, hogy Lí tündérnek elvigyék a varázsitalt. A kis bohók azt hitték, a legnehezebb feladaton már túl vannak, vagyis megszerezték a gyógyírt, és már kész is. Nem tudták, hogy a Csúnya Nátha hegyen lakó gonosz boszorkány átkozta meg Lí tündért. Azért haragudott meg rá, mert a birodalmában lázította, önálló akaratra buzdította az alattvalóit. Olyannyira sikeres volt, hogy az alattvalók öntudatra ébredetek, és kiseprűzték a birodalomból a boszorkányt. Akkor átkozta meg Lít, hogy kapjon egy náthát, és csak akkor gyógyuljon meg, ha mind a hét barátja összefogva elviszik neki a gyógyszert.
Ám, ezt túl egyszerű lett volna, ezért különböző próbákkal és feladatokkal is nehezítette az utat.
Nos, ez volt az, amiről a kicsi kis tündérek nem tudtak. Elértek az első útkereszteződéshez. Merre is menjenek, bizony egyikük sem tudta utat.
Semmiképpen nem akartak visszafordulni, ezért leültek tanácskozni mitévők legyenek.
- Khmm. - hallották hirtelen. Szinte egyszerre fordultak hátra és pillantották meg a jövevényt. Csinos, nyúlánk leány volt, nem, Ő is tündér volt, de a szárnyait elrejtette az Adidas melegítő, csak kis hegyes füleiből lehetett sejteni tündéri mivoltát. Hosszú rőzseszín haját copfba fogta, zöld szemei csak úgy világítottak, és fürkészően nézett a kis társaságra.
- Bocsánat - szólalt meg.
- A kutyámat keresem, pontosabban azt a helyet, amit a telefonáló megadott, a neve Csúnya Nátha hegy.
- Ti hallottatok már róla? - kérdezte.
- Nem, nem. - jött a válasz.
- Szívesen segítenénk, de nekünk Lí tündérhez kell mennünk, sietős dolgunk. - mondta Mathir kobold, mert most éppen ő vigyázott a palackra.
-Lít mondtál? - kérdezte a lány.
- Őt ismerem, már ha ugyan arról beszélünk.
Együtt harcoltunk a gonosz Sherpa boszorkány ellen, de miután győztünk, én hazajöttem. A kis Micó kutyámnak már nagyon hiányoztam. Sajnos mire hazaértem nem találtam otthon, mert bánatában elindult utánam.
- Feladtam egy hirdetést és jött egy telefon, hogy hol találom meg Micót, most oda megyek. Van GPS- m , mert amúgy lövésem sincs, merre menjek. - fejezte be a lány.
- Igen Ő az. Nekem csak annyit mesélt, hogy bár megérte a harc a Sherpa boszorkány ellen, de sok erőt kivett belőlem - mondta Skyppy tündér.
- Akkor te leány, tudod hol lakik Lí - kiáltott fel Szederke.
- Igen, tudom - jött a válasz.
- Hurrá, mindjárt oda is érünk - kiabáltak a többiek is.
- Bocsánat el is feledkeztünk bemutatkozni - szólalt meg Joe Bácsi, és azonnal meg is mondta a nevét.
Aztán sorra mindenki bemutatkozott, és legvégül a lány is megmondta, hogy hívják. ZiZa volt a neve.
A kis csapat, most már ZiZa-val együtt felült a hintóba, Mathir kobold a lovak közé csördített és már röpültek is. ZiZa a Mathir kobold mellé ült a bakra, mert nála volt a GPS, és mutatta az utat. a többiek pedig egymásba kapaszkodva, dülöngélve ültek hátul, és csöndesen, hogy a sofőr meg ne hallja, mérgelődtek a kobold hintóhajtási technikáján. Mivel azonban az ügy sürgős volt, senki nem panaszkodott hangosan.

Tényleg gyorsan odaértek, de bizony csak egy üres házat találtak. A tea még gőzölgött a porcelán csészében, a takaró még meleg volt Lí tündér lázas testétől, keksz és papírzsebi halmok álltak a szekrényen, és a laptopja is kékes fénnyel villódzott rajta.
- Itt egy üzenet - kiáltott fel Spring tündér, majd hangosan felolvasta mi állt benne.
-"Elraboltam a tündéreteket, ha vissza akarjátok kapni, utána kell jönnötök a Csúnya Nátha hegyre, magatokkal kell hozni a varázsitalt is különben soha nem kapjátok vissza ezt az édes kicsi tündért. Aláírás Serpa boszorkány."
Nagyon szomorúak lettek, aztán Csí tündér és Amerika tündér szinte egyszerre mondta, hogy akkor menjünk utána. Így is tettek, visszaültek a hintóba, és ZiZa GPS-e segítségével újra nekivágtak az útnak.
Még sok-sok kaland várt rájuk, de jobb is, ha nem tudják, pici szívük meg ne rettenjen a félelemtől.


Spring folytatása:

Na, igen, szóval elindultak, mert jó csapatként összefogva akarták kiszabadítani Lí tündért.
Az út hosszú volt a szekér kereke tönkrement, Ziza GPS-e pedig bemondta az unalmast. Nem tudták merre haladjanak tovább, GPS híján pedig eltévedtek és a félelmetes Agresszív Tehenek Legelnek Rajta nagyréten találták magukat.
Joe bácsi csendre intette a manókat, nehogy még agresszívebbé váljanak a tehenek, akiket a gonosz boszorkány tett ilyen agresszívvé.
Óvatosan, tavasztündér Luciferin lámpácskája fényénél átsétáltak a réten, de ekkor váratlanul eléjük toppant a tehenek vezére Riska pán.
Szeme szikrákat szórt, orrából füstkarikák lövelltek, hatalmas volt,a kis manók ha egymás vállára álltak volna sem akkorák összesen mint Riska pán egymaga.
Tudták, hogy a küldetés itt véget ért, ennyi volt aprócska életük, de ekkor a bátor kis manó, 34 és feles lábára állt, és szoprán hangon felkiáltott:Anapneo hippokrax morsmordre salvio hexia.
A Harry Potter összes általa tudott varázsigéjét bevetette, s láss csodát: Riska először lebegni kezdett, aztán megdermedt, majd apró csigákat kezdett köpködni, míg végül teljesen megsemmisült.
Az agresszív tehenek pedig vezérük nélkül már gyengék és tehetetlenek voltak.
A kis máltai csapat pedig folytathatta útját Nátha hegy bevételére.

Csi folytatása:


Persze nem is lenne igazán gonosz az a boszorkány, ha beérné ennyivel. A mentőcsapatot tovább piszkálta, nem engedte őket még a Csúnya Nátha hegyhez.
Ahogy mentek, mendegéltek, egy keresztúthoz értek. GPS nélkül nem voltak elég bátrak, hogy utat válasszanak. Megfogadták Mathir kobold tanácsát, inkább behúzódtak a közeli rekettyésbe pihenni, hátha reggelre megálmodják, merre menjenek.
Álmodtak is mindannyian.
Mathir kobold azt álmodta, hogy balra kell menni, és ott meg kell küzdeni egy sárkánnyal, aki őrzi Lí tündért.
Spring tündér is azt álmodta, hogy balra lesz a cél, de társukat csak újabb varázsigékkel tudják megszabadítani.
Skyppy álmában jobbra indult és ijedten ébredt fel, amikor meglátta, hogy át kell kelniük a Mindig Nagy Forgalmú Hídon, sok-sok autó kerekei között cikázva.
ZiZa azt álmodta, hogy előttük terem egy 8 üléses tandem kerékpár, aki bemutatkozik, hogy ő az, akinek Vizesnyolcas Van A Kerekében és elviszi őket a helyes úton, balra.
Amerika tündérnek megjelent álmában a boszorkány és elmondta, hogy akár merre indulnak, mindenképp halál fiai lesznek, és különben is Lí olyan szépen énekel, hogy semmiképp nem adja vissza.
Joe bácsi úgy látta, hogy jobbra kell fordulniuk, át kell majd ott úszniuk a patakon (elkerülve a békákat) és úgy érnek a hegyhez.
Szederke úgy döntött, ő nem alszik el, hanem inkább megpróbál ébren rájönni, melyik a helyes út. Szegény így végigőrködte az éjszakát.
Csi tündér pedig ifjonti hévvel megfogadta magában, hogy csakis ő álmodja majd meg a helyes utat. Ennek örömére úgy elaludt, hogy csak a tündértársak vitatkozása ébresztette fel reggel.
Egyszerre beszéltek. Mesélték az álmaikat, győzködték a többieket. Vitatkoztak, morogtak, leszólták, olykor ki is nevették a másik álmát. Szederke és Csi döbbenten és álmosan nézték őket. Aztán Szederke tündér rájött, hogy alighanem pontosan ezt akarta a boszorkány, hogy összevesszenek és elfelejtkezzenek Lí tündérről. Próbálta Csi-vel csendesen megállítani őket, aztán már kicsit hangosabban, végül úgy rájuk kiáltott, hogy a többiek megszeppenve kértek bocsánatot egymástól.
Mintha minden csak erre várt volna, egy nagy széllökés felkapta és elröpítette őket, egyenesen a Csúnya Nátha hegy lábához.

Spring folytatása:

A Nátha hegy lábánál szörnyű dolog várta őket. Minden csupa ragadós, nyúlós valamivel volt tele. A fák a virágok a fű mind haldoklott ez alatt a valami alatt. Kis csapatunk pedig nem tudott haladni.
Na, most mi tévők legyenek, oly közel a cél s mégis olyan kilátástalanul elérhetetlen. Már hallani lehetett Lí hangját, ahogy énekel a rút boszinak, oly szomorú volt és oly "dáthás" a hangja.
Ekkor Csí odaszólt Spring tündérnek: Varázsige kellene, hogy utat törjünk e ragadvány között.
Tavasztündér örült a felkérésnek, hisz csöpp létére érezhette, hogy megint fontos lehet,
de akárhogy törte a buksiját csak nem rémlett neki egyetlen ide szóló varázsige sem.
A kis manó kevésnek bizonyult a nagy feladatra és nagyon elkeseredett.
Ekkor lépett elő Szederke egy igazán bölcs ötlettel:
- Azt hiszem meg kellene próbálnunk valamit.
Fogjuk meg egymás kezét, hunyjuk be a szemünket és gondoljunk mindannyian valami olyan dologra amit nagyon szeretünk. Ha sikerül pozitívan gondolkodnunk az út majd megnyílik előttünk.
A tündérek és koboldok megfogták egymás kezét, behunyták a szemeiket és ébren álmodtak.
Amerika látta a szabadságszobrot Barack Obama képmásával.
Skyppy látta Marcipánt , hófehér bundácskája csillogott a nap fényénél.
Szederke új műkörmökről álmodott, amik tartósak és örökké tartanak.
Joe Bácsi szemei előtt megjelent álmai darus autója, ami végre csak az övé.
Mathir kobold a könyvesboltban állva újonnan kiadott sokadik novelláskötetét forgatta.
Csí Patchwork tanfolyamon készítette a csodálatosabbnál csodálatosabb takarókat és esténként a lottó nyereményéből vásárolt millió könyvből olvasgatott.
Spring ott állt a Niagara vízesésnél és földbe gyökerező lábbal nézte a csodát, arra gondolt, már ezért érdemes volt élni.
A tündérek együttes ereje meghozta a várva várt eredményt: a virágok újra virultak, a ragacsos trutyi kezdett eltűnni mindenről, a fa levelei még sohasem voltak ilyen szép zöldek, és távolból a hegy tetejéről már Lí tündér hangja sem volt olyan "dáthás", csak szomorú.
Kis csapatunk nekivágott hát a hegy megmászásának, hogy bevégezzék feladatukat.
Nem tudták mi várhat még rájuk, csak azt tudták, hogy együtt erősek és nem félnek semmitől.

Joe bácsi folytatása:

Joe bácsi állt a felszabadító hadművelet élére, akinek szakterülete volt a veszélyes helyek befürkészése. Legelőször is a kezében lévő örökzöld csokrot lecserélte hegymászó botjára, amivel könnyedén kapaszkodott felfelé a meredek hegyi ösvényen. Először is felderítő útra indult az első kanyarig, megállapítandó, hogy tiszta-e a levegő. Addig a mesés csapat lenn várakozott és egy szikla mögül figyelték Joe bácsit, mint tűnik el a magasságban. Várták a füstjelét, amit tajtékpipája segítségével küld, ami után a tündérek indulhatnak a meredélyre. Csendben figyeltek, már karikákat láttak, de Joe bácsi még mindig nem eresztette el a jelet, már szédülni kezdtek, mi lesz velük és szegény Lível, ha Joe bácsi elejti a pipáját.

- Jézusom! Kiáltott fel Szederke, akire jelenleg a korsó őrzése volt bízva. Mi lesz velünk, ha a szipirtyó boszorkány megkörnyékezni és a szolgálatába állítja Joe bácsit, akkor nekünk végünk. Mit tudunk egyáltalán Joe bácsiról, megbízhatunk benne egyáltalán, hisz még alig ismerjük.

- Nincs kétségem afelől, hogy ne lenne gerinces ember. Olyan megérzésem van, Ő bármilyen helyzetben a maga ura tud lenni, sőt varázserővel bír, és amikor szükség lesz rá, be fogja vetni - Mondta Skyppy tündér, aki mindig fején találja a szöget.

- Feltételezni vélem- szólt közbe Mathír kobold, hogy a Nyugat Rabja van köztünk Joe bácsi személyében, akkor pedig nyugodtan rábízhatjuk magunkat. Csakis vele szövetkezve tudjuk legyőzni félelem érzetünket a magassági hadművelet tekintetében.

- Spring tündér szerint Joe bácsi rossz ember nem lehet, mert szereti a kosárlabdát, vers és dalszerző. Joe bácsi mindenhez ért és valamikor egy városban laktunk, mint a villám mindenhol ott termett ahol segítségre volt szükség. Kétszínű masinájával sose hagyhatta ki, hogy be ne dőljön a kanyarba.

- Csí és Amerika tündér szerint is Joe bácsi megbízható. Nem volt más tennivalójuk, mint várni a jelet az indulásra.

Míg így tanakodtak, füttyszó csapta meg a fülüket a magasból. Felnéztek, de nem azt látták, amit szerettek volna, helyette furcsa suhogásra lettek figyelmesek. Egyszer csak hipp- hopp és Ziza vállán termett egy madár. A madár mintha mondani szeretett volna valami fontosat, átrepült a másik vállára, ahol a tündérkék is mind hallhatták, ahogy köszörüli a torkát és lelket simogató madár hangján megszólalt: - Mindjárt itt lesz a segítség, mert fenn a tisztáson a Nyugat Rabja már a kovakővel szikrát csihol a bagójára.

- Odanézzetek! Kiáltott fel Szederke. most már mindannyian látták a füstkarikákat, ami mögül Joe bácsi jelent meg és ledobta alpinista hegymászó kötelét, aminek segítségével már könnyedén vették az akadályt a tündérek. Mathír kobold zárta a sort, abból a megfontolásból, ha netán lepottyanna valami azt elkapja és ha tündér botlana meg, azt is magához tudná ölelni, mielőtt a mélység vetne rá szemet.

Hiánytalanul felértek a tisztásra, ahol tátva maradt a szájuk. Ott állt az építmény ahol a gonosz boszorka fogva tartotta Lít, de elválasztotta őket tőle legalább két tucat meredek lépcsőfok. Azt sem tudták védve van-e riasztóval a főbejárat, vagy próbálkozzanak kideríteni, mi van a túloldalon. Mindenekelőtt Joe bácsi kimérte varázsvesszejével azt a helyet, ahol észlelés során sem tud rájuk hatni a rontás. Utána benyúlt a lajbi zsebébe és elővette nyolcszögletű bágua tükrét, ami jelzi rosszindulatú sugárzások, vízerek jelenlétét. Hatására a hartmann vonalak széjjelszóródtak útjukból és úgy záródtak be előttük, mögöttük, hogy a vén szipirtyónak így már nincs felettük varázsereje. Joe bácsi érezte, hogy itt most véget ért a küldetése és mivel romlott a szeme a bágua tükröt tovább adta, annak, aki olyat fog benn látni, ami fontos lehet számukra.

Skyppy befejezése:
A bágua tükörnek volt egy varázslatos tulajdonsága, nem csak a rosszat és vízereket mutatta meg, hanem ha sokan egyetlen dolgot akartak, akkor azt teljesítette. Ott csillogott a napfényben a tükör a tündérek és a koboldok hipnotizálva nézték, szinte egyszerre szakadt ki belőlük a sóhaj.
- Bár csak véget érne ez az egész, és Lí tündér kiszabadulna.
Abban a pillanatban éktelen csengés-bongás kezdődött, a Csúnya Nátha hegy megrázkódott, a sok lépcső eltűnt, a fákról lekerült a nyálka, az ég kék lett, a nap ragyogott, ők pedig ott álltak a ház előtt. Így szemtanúi lehettek amint a gonosz Sherpa boszorkány egy utazó bőrönddé válik, készen arra, hogy valami hasznosat tegyen végre.
A kis csapat végre eljutott Lí tündérhez, aki megihatta a varázs vizet, és hipp-hopp meg is gyógyult tőle.
Szederke tündér dalra fakadt örömében, elénekelte a társaságnak a nem régen írt és dalát, mindenki örömére.
Aztán kimentek a garázsba, felültek a boszorkány nagy és kényelmes repülő szőnyegére, könnyű dolguk volt, ugyanis a repülő szőnyeg varázs szava ott volt mellette, mivel a buta boszorkány mindig elfelejtette.
Elfért rajta még Micó kutya is, aztán hazarepültek.
Itthon még sokáig emlegették a kalandokat, és örültek, hogy részt vehettek egy ilyen remek csapat összekovácsolási tréningen.
El is határozták, hogy legközelebb hivatalos szervezővel ismétlik ezt meg